A mandala jelentése
A mandala ősi szanszkrit szó, melynek jelentése: kör, körszelet vagy korong. A Távol-Keleten elsősorban Tibetben és Indiában használják – a hinduizmus és a buddhizmus követői–, de az amerikai kontinens számos indián kultúrájában megtaláljuk a mandalakészítés művészetét. Lényege abban áll, hogy egy kör vagy egy négyzet alakú mandalát készítenek, amelyben a középpontból indulnak ki és számos, igen változatos geometriai formát szőnek bele. A mandalák pompázatosan színesek és csodálatos, olykor magas művészi tehetségről adnak tanúbizonyságot. Olyan is előfordul, hogy festményekkel veszik körbe azokat vagy már elve beleépítik azokat a mandalába.
A mandala egy vizualizációs segédeszköz is lehet, amelyet nézve szinte kikapcsolható az elme. Meditációk és vallási ceremóniák alkalmával az elrévedésre, a módosult tudatállapotok kiváltására kitűnően alkalmas eszköz. Ha valaki kényelmesen leül, elhelyezkedik és semmi mással nem foglalkozik, csakis a mandalára vagy annak középpontjára szegezi a tekintetét, akkor érdekes változások indulhatnak el az elméjében. A mandala felerősít, illetve katalizál az emberben bizonyos belső energiaáramlásokat és egy emelkedettebb tudatállapot eléréséhez segíti hozzá a szemlélőt.
A mandala szimbolizálja a Teremtőt, mint középpontot, mint minden Alfáját és Omegáját, amint koncentrikusan kibomlik belőle minden létező, létesülés, világ és teremtmény. A mandala megmutatja, hogy az univerzum miként jön létre, hogyan alakul át, változik, s mindeközben hogyan marad minden egységben önmagával és a nagy egésszel. A mandala a rend, a harmónia, az arányosság, az átláthatóság, az egység, a szimmetria és a szakrális geometria megtestesülése.
A mandalában, mint körben, benne rejlik a végtelen és a tökéletesség, ugyanakkor a formagazdagság és a változatosság. Ez maga az Élet. A mandala szimmetriája a soha véget nem érő ciklusokat, az élet körforgását, a születést és a halált, a nappalt és az éjszakát, a gyarapodást és a sorvadást is tartalmazza.
A mandala színeinek lehetséges jelentései: